Az Erigowi Hercegség területén látta meg a napvilágot egy egyszerű kis városban, ám családját ismeretlen banditák támadták meg az éj leple alatt. A család egyetlen túlélője ez a pár hónapos csecsemő volt. Egy erv nemesi családhoz: az Oredris-ekhez került. A nemes úr, a kor divatját követve védőszárnyai alá vette az udvari ork csecsemőt, s – nem várt módon – a családfő kamasz lánya: Illa Oredris is hamar megkedvelte a gyermeket, akinek az Angnon nevet adta. Ahogy a gyermek növekedett úgy vált a lány számára egyre fontosabbá. A családfő legnagyobb megdöbbenésére a nemrég még felelőtlen hebrencs lánya igazi anyaként óvta a lényt. Amire csak tehette megtanította a kis Angnont, de amikor a lány eladó sorba került az akkor épp csak kamaszodó orknak is mennie kellet a családi otthonból.
Illa nagybátyja látott valamit a fiatal udvari orkban, aki kitűnt fajtársai közül kimagasló intelligenciájával. A nagybácsi befolyásos világi támogatója volt Krad egyházának – így nem meglepő, hogy az Erigowi Krad Lovagrend vette védőszárnyai alá a fiatal orkot, s itt végre esze mellet fajából adódó erejét is kamatoztathatta. A Krad hitre tért udvari ork a rend könyvtárában érezte magát a leginkább otthon. Innen ered gúnyneve is, amelyet fajtársai ragasztottak rá. Számos barátot és támogatót szerzett magának az egyház berkein belül. A tintaszagú ork a könyvek, kódexek és titkos fóliánsok között talált rá Radrig en Naith művére. A könyv melynek címe Értekezés az ynevi orkokról nagy hatással volt a fiatal lovagra. Erre a felfedezésre igazi sorsfordító eseményként emlékszik vissza a mai napig. Ettől a perctől fogva megmentendő rokonoknak látja az összes orkot – annak ellenére, hogy Radrig írása nincs jó véleménnyel az ő fajtájáról. Szakterülete lett az orwellánus hit, s a gonosz istenség orkokat sújtó átkának nagy ismerője lett…
Lovaggá ütését követően a Városállamok területén pár kalandozóval egy nem szokványos rablóbanda nyomára akadt, ahol egy nem várt ellenféllel megküzdve, megszabadították a környéket egy kegyetlen boszorkánymester uralmától. Következő nagyobb és említésre méltó kalandja során egy élőholttól kellet megszabadítani egy mocsaras, lápos vidéket. Visszatérve szülőföldjére rendháza egy különleges feladattal bízta meg. Ifinben egy aszisz nemes – aki Krad egyházának tekintélyes támogatója – egy igen ritka könyvet kívánt az erigowi rendház számára felajánlani. A feladat csupán annyi volt, hogy el kellet érte utazni Ifinbe, s biztonságosan hazahozni a ritka irományt. Abaszisz fővárosában a visszaútra készülődve pár különc toronival s néhány kalandozóval hozta össze a balszerencse. Egy hajóúthoz kerestek kalandozó lelkű kísérőket. Mivel Angnon is Shulur-on át tervezett hazatérni – persze inkognitóban – éppen kapóra jött neki a megbízás. Nem kellet másban segédkezni, mint hogy elszállítsanak egy igazi bestiát Toron fővárosába. Az út egyáltalán nem az a bizonyos könnyed hajókázás lett. Bár az igazat megvallva Krad lovagja nem is számított ilyesmire. Szilárdan hisz abban a mai napig, hogy ebből az igazi kutyaszorítóból a Titkok Tudójának jóvoltából szabadult meg élve. Rendtársainak erről a kalandról nem mesélt sohasem, hiszen a könyvvel megérkezve igazából senki nem is érdeklődött afelől, hogy a vissza úton mivel töltötte idejét.
A Városállamok területén pár kalandozóval egy nem szokványos rablóbanda nyomára akadtunk, ahol egy nem várt ellenféllel megküzdve…
Abaszisz fővárosában a visszaútra készülődve pár különc toronival s néhány kalandozóval hozta össze a balszerencse…
